van. Sül a vacsora (egyben ebéd is), megcsináltam hozzá a salátát, ami végül köret lett, kelbimbót lereszeltem, szalonnát lepirítottam, rá a kel, bele pár szem gesztenye, majd találalás előtt adok hozzá egy kis gránátalmát. Az ember készíti a roast potato-t is, az is tipikus karácsonyi itt, picit megfőzött krumpli libazsírban megsütve, de nem libában fogja ő. Tegnap pisztráng volt, mellé édesköményt gyalultam vékonyra, narancsot pucoltam meg, mármint a szeleteket is teljesen, hogy csak a húsa, s ehhez egy hagyományos francia vinagraitte-et kevertem össze, ami belekevertem nagyonapróra vágott diót. Na ennyit az evésről. Nagyon nyugis karácsonyunk van, kint, bent. Rengeteget olvasok, kerültek újak a fa alá is. A fa minden nap reggel hattól csillog, ott ülünk most sokat, mindig sok gyertya ég a házban mindenfelé. Délelőtt templomba mentem. Pont úgy kell elképzelni nálunk egy misét, mint az angol filmekben, ahol pici templom van. Négy karácsonyi dalt is elénekeltünk, a csendeséj az nehéz nekem, de túléltem. Persze, hogy a templomról is mindig a mama jut eszembe. A szomszédékkal ültem egy padban, úgy szeretem őket, olyan, mintha a nagyszüleim volnának, miközben nagyon jó barátok is, akikkel az égvilágon mindent meg lehet beszélni. A faluban van egy nő, aki egy éve agyvérzést kapott, javult, aztán mégsem, hosszú, nem éri el senki most, nem válaszol semmire, nehéz eset, bezárkózik és makacs, milyen karácsonya lehet, s a lányának, aki pont a szomszédjában lakik, nehéz ez nagyon, aztán egy másik szomszédnál itt van a tesója budapestről, a két gyerekkel, aki négy nyelven folyékonyak, s olyan szinten okosak-intelligensek tízéves korukra, hogy nem biztos, hogy le mernék velük ülni beszélgetni, mondja pont ez a szomszéd, hogy itt lesznek nála egy nap majd az ünnepek alatt, mit csináljon velük, melyik oxfordi múzeumba menjenek majd el, náluk például tele a ház családdal, de vannak olyanok a faluban, akik elmentek külföldre, a másik házukba, vannak, akik itthon, nagy vendégség nélkül, sétálnak, úsznak a hideg Temzében, s itt van a szomszéd néni, aki kilencvenhét, ma azért eljött hozzá a lánya, csak tíz percre lakik ám, de csak heti egyszer fér bele neki, hogy meglátogassa, nem ítélkezek, ki tudja mivan, s tényleg, nem tudni, a falak mögött, a karácsonyfa csillogása mögött, mi lehet, az emberekben, a mosoly mögött, boldog karácsonyt, mondják, de fene tudja,  s pont ezért, azt kívánom Jézus születése napján, hogy mindenkibe szoruljon egy kis együttérzés. Soha nem tudhatjuk, hogy ki éppen milyen batyut visel, de azt, hogy visel, abban biztosak lehetünk. Mindenki. Karácsonykor is.