hivatalos fotózásomon voltam a virágoskertbe. Hogy ez az év hova ment, fel nem fogom. Most volt először az egy év alatt, hogy nem volt otthon senki, egyedül járkáltam, visszagondoltam az évre, a tulipánokra, a rózsákra, a hőségre, a virágszedőkre, a teázásokra, a beszélgetésekre. És az ott lelt…

Angliában* kolbászból van a kerítés**, de mi a lakást nem kp-re vettük azért, eh. Viszont ma szólt a bank, hogy oké, rendben. Pont annyi, amit kértünk, minden pont úgy. Szóval szeptember 1., hirdetés felfedezés, október 28. kész passz, mondjuk lenne, ha otthon lennék és be tudnék máris sétálni…

nem szól előre, hogy utálja a liftet (és ezáltal négyöthat emeleteket), az ne tojjon be, amikor közlik vele, hogy a hetedik emeleten lesz a szobája. Reggel megmásztam, fejtágítás után meg voltak sokan, akik felfelé jöttek, hatodikig tudtam menni mással, aztán már csak egyet jöttem lábon. Lefelé…

csak itt van. Mert úgy volt az, hogy Barcelonából hazaértem, majd másnap jöttek kedvesvendégek, akikért úgy volt, hogy ki kell mennem a legmesszebb reptérre, de nem kellett, addig is tudtam takarítani, ágyazni, virágot szedni a vendégszobába. Azután nap esküvőre mentem, fotózni főleg, de…