nem szól előre, hogy utálja a liftet (és ezáltal négyöthat emeleteket), az ne tojjon be, amikor közlik vele, hogy a hetedik emeleten lesz a szobája. Reggel megmásztam, fejtágítás után meg voltak sokan, akik felfelé jöttek, hatodikig tudtam menni mással, aztán már csak egyet jöttem lábon. Lefelé megbírkózok. Mondjuk bekapcsolom a Norah Jones-t, vele mindig minden könnyebben megy. Viszont olyan koszos város, mint Birmingham, nem tudom, hogy van-e a világon. Jajj. De ilyenkor meg azt mondom, olyan szerencsés vagyok, hogy eddig még nem kellett ide jönnöm, soha, semmiért. A vicces meg az, hogy marha jó étterembe megyünk este, olyan menű, hogy váó, na de mondanom sem kell, hogy az egész angol csapat fujjong, meg hogy ők ott aztán nem eszenek semmit, majd utána vesznek az utcán egy pizzát. A múltkor elmentünk Brighton legjobb tengeres-halas éttermébe, ezek mind steak-et ettek, mert gondolom az étterem kénytelen volt valamikor azt is felvenni a menüre. Én ezeken már nem csodálkozok, viszont roppant jókat szórakozok, Birmingham ide vagy oda.