hivatalos fotózásomon voltam a virágoskertbe. Hogy ez az év hova ment, fel nem fogom. Most volt először az egy év alatt, hogy nem volt otthon senki, egyedül járkáltam, visszagondoltam az évre, a tulipánokra, a rózsákra, a hőségre, a virágszedőkre, a teázásokra, a beszélgetésekre. És az ott lelt barátokra. Most meg hullik minden és rothad, a kert nagy része üres, miközben az üvegházban már gyönyörűek az ammi majus és az orlaya palánták. Itthon kiszedtük (az ember) a meghalt futórózsát, a héten eldöntöm, hogy mi lesz helyette (két rózsa közül nem tudok választani), kiástam egy csomó növényt, amik úgy érzem nem szeretnek itt (vagy én nem szeretem őket), áttervezem a kertet. Jó lenne egy fát ültetni, nyírfát, az a kedvencem, de hova, egy ötletem van, bár rengeteg munka az előkészítése, elgondolom még. A tulipánokat még mindig nem ültettem el, de az aztán nagyon ráér, arra ott lesz a november. Két napja folyamatosan a halottaimra gondolok, békés, megnyugtató ez nekem. Miközben két tököt kifaragtam, vagyis fúrtam, holnapra, mert jönnek a gyerekek halloweenezni, az ember beszerzett egy csomó édességet, még én sem járhatok rá.