a rétes, szól a classicfm, kint süvít nagyon fúj a szél. Túrós meg almás, az emberre is gondolva. Túró, ejj. Míg félperc alatt összeraktam (persze, hogy lapból van) arra gondoltam, hogy mi hiányzik otthonról, mert akik jönnek mindig ezt szokták kérdezni, hát nekem semmi. Én tudok minden nélkül élni…

szigeti nyaralásról álmodok folyamatosan. Csend van, napsütés, nem tűző, hallani a tengert a házból, a ház fent van egy hegyen, dombon, valami ilyesmi, a kertben csak olajfák. Este leballagunk vacsorázni a kisvárosba, nem értjük a helyi lakosokat, de nem is kell. Május van vagy szeptember, nappal…

idén ez a kis tüskés a kedvenc krizantémom. Kaptam egy nagy csokorral, tele egy nagy váza vele meg eukaliptusszal. Ó jajj de imádom a novembert. Is.

a rendelő, csak nem hallottam, üzenetet hívtak, hívjam őket. Már előre cidriztem, hogy mi lehet, tegnap volt egy vérvételem. Végül is az lett, hogy újra akarnak vért venni, mert a vörösvérsejtjeim nincsenek rendben (fáradtság, nesze). Egy másodperc se telt el, hogy letettem a telefont, még éppen…

a francia barátnőm, hogy ráérek-e egy viber chatre, megkérne egy szívességre. Rá, rá. Közben ír az egyik kerttervező barátom, mi újság, hogy vagy majd már meséli is, hogy éppen egy távoli egzotikus szigeten ültetik be az egyik kertjét, amit ő whatsappról irányít, képeket küldenek neki, ő bejelöli,…