a rétes, szól a classicfm, kint süvít nagyon fúj a szél. Túrós meg almás, az emberre is gondolva. Túró, ejj. Míg félperc alatt összeraktam (persze, hogy lapból van) arra gondoltam, hogy mi hiányzik otthonról, mert akik jönnek mindig ezt szokták kérdezni, hát nekem semmi. Én tudok minden nélkül élni és minden újhoz elég jól hozzászokni, vannak itt is ehető dolgok. Na jó, olyat tudnék mondani, hogy a mama első tavaszi borsólevese, a paradicsomoskáposztája, az almáslepénye, na de ezeket ki hozza el nekem? Viszont áldom a tesco-t a lengyel túróért. Vannak itt lengyel meg egyéb dolgok, de nagyobb városokban. A tescoban meg van lengyelsor meg lengyelhűtő, a kétheti rendeléssel be is tudjuk szerezni. Jajj ez az online világ. Úton a vízforraló. Majdnem vége lett a világnak tegnap, amikor a nyolc éves vízforralónk lecsapta a biztosítékot, majd távozott az elektromos újrafelhasznosítandók földjére. A szomszédot kérdeztem csak (a falu whatsappba csak legvégső esetben akartam volna írni), hogy esetleg van-e felesleges, akár tűzhelyes, de annyit javasolt, hogy forraljak lábosba' vizet. Bocsánat, amiben előtte főztünk? Na neeem. Nem bírok meginni úgy vizet, semmilyen formában, tea formájában sem, a főzési mellékízzel, az sose múlik el egy lábosból már. Na summasummárom, mi magyarok tartsunk össze, Angi áthozta az övükét, mert ők aztán teát? hát nem őrültek meg, kávéfőzőjük meg van, ma meg jön a miénk. Egy dolog utálni az amazont, meg bojkottálni, de hova mentem volna lockdown idején vízforralót venni, amikor semmi sincs nyitva, ha háztartási boltból rendelem, akkor egy hét, mire ideér, így tegnap klikk, ma meg jön és helyre is áll a világ rendje. A túrósrétes meg hab a tortán. Az élettortáján.