a francia barátnőm, hogy ráérek-e egy viber chatre, megkérne egy szívességre. Rá, rá. Közben ír az egyik kerttervező barátom, mi újság, hogy vagy majd már meséli is, hogy éppen egy távoli egzotikus szigeten ültetik be az egyik kertjét, amit ő whatsappról irányít, képeket küldenek neki, ő bejelöli, hogy mi hova, majd visszaküldi. A másikon meg a barátnőm aki holnap nagyszületésnapos, még a szülei sem tudják felköszönteni, max telefonon, itt ugye nem szabad találkozni. Huszonegyedikszázad. Normális esetben nem bírnám idegekkel ezt a három (négy, mert a svéd szomszéd is rámírt valamiért) szálon futó nem is tudom minek nevezzemet, de délelőtt volt egy virágos fotózásom, ami igenjót tett a lelkemnek, ilyenkor nagyon jól el tudom viselni a huszonegyedikszázatod. Egyébként rettentő hangosnak találom, főleg a képernyőket, soknak, nagyon soknak. Este Csehovot olvasok, akkor mindig helyre billen az egyensúly.