etettem meg a kovászt, erősödjön, s már érzem is a különbséget. Reggel sül a kenyér. Még mindig liszt-vaj-cukor megvonón vagyok. Néha ennék egy kis csokit, de egyébként más nem hiányzik. Nem pontosan tudom, hogy a hétnek melyik napja van, mert a múltheti munkát vasárnap hagytam abba. Bementem Londonba tanítani, egyszemélyes, egésznapos, hú hosszú volt. Viszont kocsival mentem, mert rájöttem, hogy ez a legidőtakarékosabb, főleg vasárnap, s kipróbáltam egy új parkolási rendszert, minden flottul ment, s estére még japán vacsorát is kaptam. Hazafelé már alig éltem, de másnap mentem újra Londonba, mert Bödőcs jött, amit húdenagyonvártam. De nem volt olyan jó, mint eddig, húdeszerettem mindig. Na mindegy. Közben reggel lett és sül a kenyér, csicseregnek a madarak, nagy a csönd, a sütőt leszámítva, mindjárt kész a kávé is. Csak nemrég vettem be a pajzsmirigyes gyógyszeremet, s várni kell, erről jut eszembe. Angliában az a szokás most már, hogy mivel szegény háziorvosok nagyon elfoglaltak, a patikák segítenek be nekik. Kaptam egy smst az orvosi rendelőmtől, ahova vérvételen kívül nem járok, hogy a legközelebbi gyógyszerigény leadásom előtt, szükség lesz egy ún. medication review-ra. Felhívom a rendelőt, hogy küldék ezt az sms-t, mit kell csinálnom. Ó ez majd akkor úgy lesz, hogy beírnak és felhív a patikából valaki és vele lesz az egész. Volt egy három perces beszélgetés. Mikor veszem be a gyógyszert, hogy vagyok, (akkor pont szarul voltam, mondtam is neki, de nem érdekelte, előtte mondtam a rendelőben telefonon a nőnek is, akkor kaptam áprilisra időpontot, amit le fogok mondani), s ennyi volt. Szóval kávé.