hétvége van, de legalább már melegebb picit. A kert csupazöld. A házat raktam rendbe, aztán megyek ki, kicsit védett, ahol matatni akarok kint és a sweet pea-nek állványt csinálni, már szeretném kiültetni őket, de mire fussanak, az még nincs meg. Holnap jön a nagyobb vihar, úgy néz ki, hát pont most kell ez az állványozás? Megvolt már a mai mamasírás, nincs nap enélkül, néha belegolyóznék, aztán terelem gyorsan el a gondolatokat. Az ember elment elintézni a bevásárlást, hálás vagyok mindig. A héten nem leszek itthon, egy napot se, s bejárom az országot, először nyugat, utána dél, utána észak, nagyon húzós lesz, nem parázok rá előre, de ez sok lesz nagyon. Ráadásul az egyik helyen egy filmet is kell csinálnom, ami a végem, nem szeretem. Namindegy. Munkahelyi problémák. Miközben egy kerttervező éppen kérdezi, hogy melyik reptérről szeretnék menni a kis szigetre, ahova küld, hogy egy kertjét lefotózzam. Majd májusban. Addig is, itthon a kert csupazöld, meg csupaszín. Kint lenni mindig olyan jó. Pont, ahogy mama is szerette. Mindig a kertben.