szél van. Megint. Sok repülőt töröltek is, olyannagy. Mikor utazna olyan is, aki soha nem utazik. Mi maradunk. Bentről nézem a vihart, a melegből. Kel a kenyér. A könyvelőnek össze kell írnom a céges utazásaimat, hova mentem, mikor, mennyi mérföld, azzal játszottam délelőtt, a konyhatakarítás és mosás mellett, ja, és egy jó szeles kintjárás a kutyával. Szerencsére az ember összedobta reggel 7-kor a vacsorát, slow cookerben, úgyhogy a viharos délutánt csak úgy nézem, semmit nem csinálva, olvasok, kenyeret hajtogatom, tervezek, jövőre. Jajj hát nem is ezzel kedtem, a nap híre, hogy ahogy megyek a kutyával, a szomszédfalu templomkertjében mit látok? Hóvirágot. Mindig ott az elsők, a templomkert napos, védett sarkában. Majd holnap visszamegyek egyedül, s közelről is megnézem őket.