még csak most olvasom, semmitsem sohasem késő. Miközben P. egy kaszáló-táborba invitált Erdélybe, gondoltam, hogy hú, azonnalindulnék vele, vonattal mennénk, mondta, de sajnos az augusztus is olyan időszak nekem, hogy nem fér bele, de jövőre úgy tervezem, hogy eltöltök két hónapot Erdélyben, az biztos, és akkor lesz benne kaszálás, az már biztos. P. egyébként egy lány, nemrég ismertem meg itt Angliában, szintén magyar, kerttervező vagy tájépítész, magyarul ez mindig máshogy hangzik nekem, mint angolul, s erről jut eszembe, hogy jött ki hozzám Londonból egy kerttervező, hogy csináljak róla egy képet, mert kell neki azonnal, kijött, nem ide hozzánk hívtam, hanem a kutya kedvenc parkjába, még soha nem találkoztunk, csak emaileztünk, s mondja nekem, hogy van egy magyar ügyfele, már kettő igazából, Budapesten tervez két kertet, lehet, hogy ismerem is az egyiket, Csabának hívják. Lehet. Aztán másnap megismertem P-t, aki lány, s egyből szerelmes lettem bele (na jó, nem úgy), mert okos és olyan dolgokat tud, amiket én nem, így fel lehet rá nézni, s egyből odaadtam neki a fényképezőmet, hogy menjen, vigye, akkor még nem is tudtam, hogy magyar, csak amikor visszaadta a gépet, akkor szólalt meg először magyarul, s mondtam neki, hogy ha tudom, hogy magyar, akkor nem adom neki oda a fényképezőmet, de ez csak vicc volt, természetesen.