ittam a reggeli kávét, ilyen sem volt már ki tudja mióta. Ég a gyertya, megy a mosás, közben már tea van, mert már kilenc is van, le vagyok ülve, olyan jól esik. Brutálisan fáradtság van rajtam, de rengeteg adrenalin termelődik, mert nagyon jó munkáim vannak. A bécsi tanítás szuper nap volt, az egyik legjobb, irtó kedves emberekkel, az egész Bécs hatalmas meglepetés volt, mindenki szuper kedves, jó helyeken vacsoráztunk, de brutálisan elfáradtam, s áttettük a jegyünket korábbra, mert másnap reggel 5-re már egy kertben kellett lennem, s másfél óra oda az út. Szóval hazaértünk vasárnap este, fürdés, ágy, háromkor csörög a vekker, odaértem, csodaszép reggel, teljesen feldob, küldtem az embernek képet (főleg, hogy tudja, hogy megérkeztem), s visszaírt, hogy nem tudja, hogy hogy csinálom ezt. Mondom neki, hogy ájfónnal. Hehe. Ott voltam egész nap, másfél óra kocsiban, estére hazaérek, majd reggel újra 3-kor kelés, indulás be Londonba, belvárosi kert, de jó korán mentem, így pont jó volt a forgalom, este is lett volna egy London, de szakadt az eső, így örültem picit, hogy itthon. Másnap reggel 3-kor csörög a vekker, húzás egy másik londoni helyre, egy jótékonysági egyesület, kertjeik vannak, betegek rehabilitációjára, hát az meg aztán úgy feldobott, hogy csak. Volt egy kerekesszékes modellem, olyan jót beszélgettünk és olyan jókat nevettünk, mint még ezeréve senkivel. 11 éves kora óta van kerekesszékben, pont egy olyan hát betegsége volt, mint ami nekem is van, az anyámnak mondta a doki lánykoromban, hogy megműthetnek, de nem garantálják, hogy nem bénulok le. Na engem így anyám nem műttetett meg, őt viszont igen, s valami nem jól sikerült. Ügyvédként dolgozik egyébként. Csuda volt, alig várom, hogy a képeket lássam, ja, mert arra most semmi időm, hogy a gép előtt is üljek. Hazaértem onnét, brutálisfáradtan, délelőtt 10 körül, aztán 3-ra már egy teljesen más vidéken kellett volna lennem (két és fél órányira), úgyhogy pakoltam, be a sampont, a ruhákat, ilyesmi, elemek feltöltés kettőig húztam az időt, akkor indultam el, odaértem, csodáááálatos kert, igaz, hogy oda csak tanítani mentem, nem kellett négykor kint fotóznom, de aztán egész nap talpon, magyarázni, viszont annyira jó ez, amikor látom az embereken, hogy tényleg inspirálódnak és tanulnak sokat. Na onnét haza este, s most itthon kávézok estig, amikor tök közel egy meadow kertes fotózásom lesz este, az már csak egy kis semmise, úgy gondolom. Holnap itthon egész nap, a templomot takarítom és virágozom, aztán vasárnap indulás egy álomkertbe. Egy kerttervező saját kertje, egész életemben vágytam oda vagy legalább is amióta a kertes dolgokat figyelem itt, na hát oda megyek vasárnap este, hétfő reggel, s hazafelé megállok a barátnőm békés otthonában egy kicsit, ezeréve nem láttam, nem jó ez, hogy erre nincs idő, energia, de sokszor meg neki nem jó, amikor nekem jó, na mindegy, ott lesz egy nagy feltöltődés, de igazából minden munka is nagyon feltölt. Kérdi keresztanyám, hogy minek dolgozok ennyit? Nehéz erre válaszolni, de azt tudom mondani, hogy az én munkám baromira szezonális, télen tizedennyit nem jövökmegyek. Hát ezért. Meg azért, mert a legjobb dolog az életemben. 

Majd mesélek még magyarokról Bécsben és a új növényszerzeményekről. Csak lejárt a mosógép.