avvan írva: gyüssz, mísz. Szokta mondani a mama. A héten sokszor eszembe jut. Nem a mama, ő mindig itt van, de ez a mondása. Festők a pesti lakásban, fűtőpanel a pesti lakásba, de például befizettem az agykontrollra is. Mit kérek karácsonyra, kérdi az ember, semmitse, vigyen el egy komolyzenei koncertre, pl. vettem is két jegyet vasárnapra, Oxfordba, de nem fogunk tudni elmenni, vagy fizessen be egy masszázsra vagy pedig menjünk el egy nagy sétára az erdőbe. Például. Két könyvet kértem és ez vizeskulacsot, a régi már igenrégi. Karácsonyosítsam a házat, kérte, elkezdtem kitenni ezt azt, ma megvettük a fát, miután vérvételidőpontom volt, pont arra volt, akkor már, de előtte reggel megetettem a kovászt és begyúrtam a mézest, aztán mentem a szomszédba, hogy a carol service-t átbeszéljük és mit írjak a programba, kész is, megy a nyomdába holnap gyorsan, jó sok példányban, sokan jönnek, azt beszélik, mindig a legjobb program a faluban, utána lesz mince pie és bor, aztán elbeszélgettem az időt a szomszédokkal, s ahogy ott ültem, hát mondom micsoda szerencsém van, hogy egyáltalán ismerem őket, nem beszélve arról, hogy jó barátokká is váltunk, na amikor hazaértem begyúrtam a kovászost, s elkezdtem kisütni a mézest, a mézes kész, a kovászos még jósokára, de reggel majd sül, az ember vett kedvenc vajamat, jó sokáig nem lehetett venni, na gondoltam ez is eltűnik a brexit miatt, de talán nem, hát kell-e ennél több karácsonyra. Dehogy.