elküldött pár oldalt a tervezetből, vagyis az író küldte, ő tartja velük a kapcsolatot, én csak látom, s egyből küldtem az embernek, ő meg el is érzékenyült, egyébként is nagyon hajlamos arra, s mondta, hogy de gyönyörű, s mondtam neki, hogy, ezért nem láttál egész nyáron, most már látod, hogy miért. Én még pihentettem, nem néztem át, csak ma reggel. Miután hatkor tartottam egy egy órás tanulást magamnak, online csak, kell nekem a folyamatos tanulás, a fejlődés. Ez azután volt, hogy megint a mamával álmodtam és sírtam és fel kellett kelnem, akkor is sírtam, aztán javult a nap. Ha ez örökre is így marad, a nap végén akkor is örülök, hogy egy ilyen mamám volt. Állok a kutyával a parkban, nézem az eget, mondom, hogy helló mama, mire hallom a hangját, mondja, hogy szia lányom!, de ezt is de rég mondta már így, elvitte a demencia olyan nagyon messzire. Borsót főzök, leveszem a szűrőjét, abban szűröm le, atyaég, hogy a mama hányszor megfogta ezt a szűrőt, se mennyire régen volt az, amikor valójában utoljára megfogta. Aztán telik a nap, aztán jobb lesz, egyébként is hormonos napjaim vannak, ilyenkor még rosszabb. Dolgozok ma, elcseréltem magammal két napot, tegnap napsütés volt és jóidő, így takarítottam, sütöttem, főztem, kerteztem, ma pedig dolgozok, le kell adni egy nagy kertet, amit nagyon utoljára hagytam, tudom is, hogy miért, semmi kedvem nem volt hozzá eddig. Te, lányom, osztá ezér neked fizetnek, hogy fínykípezöl?