gyönyörű, napos, amiből keveset láttunk egész évben, most itt van, egy nagyonszép hét az ősz elején, sokat vagyok itthon, beállt vállal, a feszültség, minden, úszok, volt egy munka, ami álmatlan éjszakát okozott, aztán persze minden rendben volt, de mégis megviselt, kisütöttem almássütivel, enyhítettem kertbenolvasással, amikor a lapokat már nem az erős nap tűzi és nem fáj rájuk nézni, hanem a lágy őszi nap, kis szellővel, már nem tudom mennyi könyvet olvasok egyszerre, jó sokat, az egyik reggelihez, a másik lefekvéshez, ilyenek, nagyrészük ún. nature writing, mindenféle témában, de a nádas pétert még mindig gyűröm, s most félretettem, hogy elviszem nyaralni, ami már csak egy hónap mínusz négy nap, nem mintha számolnám, dehogynem, s rájöttem, hogy addig még lehúzok magamról hetven bőrt, de legalább szép ősz van, meg túróbombóc, mert mikor utoljára londonban jártam, volt ott egy lengyelbolt, az egyik fúró a fagyasztóban, emez meg, nem vagyok elégedett, csak négy gombócot sikerült megennem, nem ismerek magamra.