vezetnék a napos órák számáról itt, hát elég gyenge volna az a napló. A kék ég, létezik-e még. Pont miután egy olyan könyvet olvastam, amiben a sarki északák voltak az egyik fő téma (nem krimi), most már tényleg jó lenne, ha kilépnénk a szürke dobozból. Az ember viszont nárciszokkal tért haza a fogorvostól, senki más nem volt a piacon, csak a virágárus, s gondolta, hogy örülnék nárcisznak, Cornwall-ban már ezerrel szedik őket, sőt, karácsony előtt Scilly-ről mindig lehet rendelni illatosnárciszt. Az is történt még, hogy kifestettem a fürdőt. Be se vallom, hogy már áprilisban megvettem a festéket. De végre eljött az ideje. Fehér volt eredetileg, de pici helyiség, így sötétebbre szerettem volna festeni, hogy kuckósabb legyen, s hát ez sikerült is. Következő lesz az étkező, ahol nagyon sokat vagyunk, ahol most is ülök, mert közben melegszik a sütő, hogy bedobjam a kovászoskenyeret, szóval ez a helyiség, ez alapból elég sötét helyiség, s bár fokozhatnám még a cosy-ságát, inkább itt maradok a fehérnél. Ez egyszerűbb lesz majd a fürdőnél, viszont itt sokat kell majd kipakolni. S ha végre kisüt a nap, mert ja, nem csak, hogy nem süt, hanem ilyen darálás van, mintha köd lenne, de nem a szép köd, szürkeség és apró, mint a dara, de nem esik, na mindegy, ha majd süt, akkor viszont végre a kertben leszek, jósokat. Talán holnap.