nap, egy hete, hogy nem fáj a fejem. nagyon-nagyon ritkán fáj a fejem, s ha már nagyon fáj, akkor megeszek kép ibuprofent, s volt, nincs. de most csak fájt, fájt, tompán, nem erősen, de baromi idegesítően. gondolkoztam, hogy lájtos agyhártyagyulladás-e, a lyme-os ügyek még mindig nem tisztázódtak, mert vért venni még nem tudtak, pont este végeztem az antibiotikummal, így majd most lehet, aztán pont akkor kezdtem el a vérnyomásgyóccert, s akkor kaptam új szemüveget, minden lehet, írtam a helyi masszőrnek, mert szerintem csak a nyakam, s mondta, hogy szilveszterre tud pont adni időpontot legközelebb, hát azt inkább nem, aztán lenyomtam egy brutál jógát, mindenemet megmozgatott, persze még este nyávogtam egy sort, az ember meg is jegyezte, hogy nem vagyok a nyávogós típus, mi lelt, aztán mittudomén, hogy mi történt, de ma reggelre már semmi bajom. remélem, hogy a fagy vitte el. s ha a fagy maradni is tudna egészen február közepéig, hú de jó lenne. utána már bújhatnak a hóvirágok, s onnét aztán nem lesz időm fejfájásra sem.