még mindig. Vasárnap eljöttünk északról délre, még mindig Skócia, de már laposabb, tengeresebb, kicsit több az ember. A mostani szállásunk off-grid, nincs rákötve semmi hálózatra, de itt írok mégis, mert pl. mobil térerőm elég jó van. Van napelem, onnét szedjük az áramot, aztán figyeljük, hogy mennyire töltött fel a kis gép, bár a hűtőn kívül semmi nem fogyaszt nagyon, nincs tévé, se nincs semmi nagyenergiafogyasztású konyhai cucc sem (pl. elektromos vízforraló nincs, ami ebben az országban aztán az alap), vagy tósztsütő vagy mikró. Picike az egész. Viszont van szauna, de még nem gyújtottuk be, talán majd ma. A faluban pedig egy kiváló pékség. Megint a semmi közepén vagyunk, de ez nem érződik annyira távolinak, mint a felföldes. Edinburgh közel van, s onnét megismertem egy csuda kis virágos csapatot pár éve, s megkérdeztem tőlük, hogy nincs-e kedvük egyet fotózni, amikor itt leszek, csak úgy, s van, s ma lesz az. Egy erdős-tengerpartos helyet néztek ki, nagyon várom, mert nagyon-nagyon inspiráló, amit csinálak, szuper kedvesek, jó velük dolgozni, csuda kreatívak, win-win. Fél hatkor kelek továbbra is, vagyis kelnék, mert ez egylégtér házikó, valami istálló lehetett régen, amit megcsináltak szépre, nagyon kényelmes, a kandallóba négy hasábot teszek, lezárom és meleg van egész este. A kutya a múlt héten fél hatkor már csuda aktív volt minden nap, a napokban viszont kilenc előtt nem bír felkelni, jót tesz neki a nyaralás. Rengeteget olvasok. Itt hivatalosan lehet, sőt, kell gyertyát gyújtani, mert az energiatár véges, aminek külön örülök. Nem megyek sehova nyaralni (vagy hosszabb munkára pl.) anélkül, hogy ne vinnék gyertyát magammal. Nem kell flancra gondolni, sima tömb gyertya, legtöbbször, az elvan napokig, sima occsó ikeás, de ezen a szálláson gyertyakészlet is nagyon jó van. Ma pihenős a reggel, az ember elment fémkeresőzni, ez élete szerelme, nemrég fedezte fel, kint bóklászik órákig, én örülök neki, mert kikapcsolja, azóta már a híreket sem lesi, friss levegőn van, én meg lehetek kicsit magamban. Win-win.