nagyon, szépen lassan. Minden reggel fagyott a múlt héten, s a magnólia kérdéses volt, hogy túléli-e, de túlélte, s bár kapott egy kis barnaságot néhol, azért most már szépen elkezdett virágozni, rózsaszínben. Tegnap egyhuzamban négy és fél órát voltam a kertben, nem is tudom, úgy megy az idő, miközben teljesen meg is áll ott az idő. Már megint sok víz lefoly mindenféle folyókon. A múltkoriba nem írtam bele még, de két hete (és egy napja), hazafelé tartottam Londonból, az M40-es autópályán, ami egyébként arról híres, hogy ott mindenki száguld. Már a hármas lehajtónál jártam, a miénk a hatos, szóval szinte itthon már, amikor egyszer csak megállt a kocsi. Se kép, se hang, a motorháztető pedig füstölt. A középső sávban voltam. Nem jött rám pánikroham, de azért kicsit betojtam, hogy jajjnekem, most mi lesz. Kitettem az elakadást, s hálisten, nem száguldott senki belém hátulról. Egy perc telt el talán vagy kettő, amikor egy pasi beállt elém, kiszállt a kocsijából és mondta, hogy lehúz az autópályáról. Én is kiszálltam, egy életem, egy halálom, ha ő kiszáll, s miattam kockáztatja az életét, akkor én is. Végül feltett a kocsira ilyen húzómicsodát, nem kötelet, hanem egy rudat. Elindultunk, kiszakadt. Megpróbálta újra, s akkor lehúzott a abba a sávba, amit mi hard shoulder-nek hívunk, nem tudom mi a neve, de ott ugye a balesetesek állnak meg. Örök hálám annak az embernek. Akkor felhívtam a számot, ami a biztosításunkon van, ott felvette valami gép, majd közölte, hogy online jelentsem ezt be, bejelentettem, aztán akkor felhívott egy nagyon kedves nő, utána egy másik nagyon kedves nő, szóval flottul ment minden, másfél óra múlva jött az autómentő, aki elvitt a szerelőnköz, aki forgatta a szemeit, hogy megmondta ő már a múltkor is, hogy ilyen autót ne vegyünk. Az ember nagyon megijedt, majd csak azt mondogatta, hogy milyen bátor vagyok. Majd este nekiállt másik autót keresni. Amúgy is szerettük volna ezt lecserélni, mert nagyon sok benne a kilóméter, négy éves volt csak, igaz, s a motorhiba, az előzőnél is pont ez volt, na így summasummárum, rövidítek, ez történt pénteken, s a következő szerdán már hoztuk is haza a kocsit, amit először néztünk meg és próbáltunk ki, majd elhozatalkor, hát mondom ha már ott van egy lidl szinte mellette, akkor én kidobom az embert, majd elintézem a bevásárlást, két legyet egy csapásra, ha már városba kényszerültünk menni. Csütörtökön elmentem vele tankolni, majd péntek reggel húztam a reptérre felvenni a Németországból jövő barátnőt, akinek már előtte mondtam, hogy német kocsival jövök majd érte, s mondta, hogy jó is, mert a német autóipar most úgyis nagy bajban van, támogassuk csak, haha. Míg ő itt volt, sokfelé jártunk, így úgyahogy bejárattam az autót. Nagy izgalom volt az egész, s meg a hála, mindenért, hogy minden ok és tudtunk venni egy másik autót. A régi még a szerelőnél, éppen motort keresnek bele.