ruhákat szedtem le, mert megjöttek az egyetemisták, soknap utazgatás után, s persze, hogy megkérdem, kell-e mosni. Ez nekem olyan jó érzés. Jó idő is volt, megszáradt minden kint hamar. Ezek után simán elképzelem, hogy hazaérnek, s az anyukájuk úgy ahogy van bedobja a bőröndöt a mosógépbe, akárhogy is, s ez így van rendjén. Nekem ilyen nem volt, kb tíz éves koromban tanultam meg, hogy hogyan műküdik a mosógép, s intéztem. Két éve és egy hete, hogy meghalt az anyám, s fura módon sokat gondolok rá. Nem hiányzik a feszkó, inkább csak miatta sajnálom, hogy nincs itt, mert ő aztán tényleg a földre való volt, minden hülyeségével együtt. S közben ír barátnőm, akinek elment a fia, hogy ő a végét várja nagyon, amit meg is értek, hogyan lehet ezt itt kibírni, fel sem fogom. Egy Baghadva Gita kurzust csinálok, nagyon érdekes és tetszik is, s abban éppen a "mind" a téma, s az, hogy az öngyilkosság az, amikor az ész (nem találok ebben az esetben jó szót a mind-ra) meg megöli a testet. Pont egy éve kezdtem el érdeklődni a meditáció és egyéb hasonlók iránt, s rengeteget segített nekem, majd egyszer összeszedem a gondolataimat, hogy mibenhogyan.