nem tudom, hogy hol vegyem fel a fonalat, talán Wales-nél, mert itt vannak a képek, nyaralni mentünk, egy hétre, hosszú volt, embernek nagyon kellett, nekem legrosszabbkor időszak, én ilyenkor úszok munkában, s ha az ember vállalkozó, akkor ússzon is, majd jövőre januárban menjünk nyaralni, indítványozom, egyébként meg egyáltalán nincs igényem nekem hosszabb nyaralásra, legyenek mondjuk négy naposak, de gyakrabban. Pénteken haza, szombaton már irány London, a héten háromszor voltam Londonban, egyszer meg Dartmoor-ban, ami gyönyörűűűű, de messze van, s azt, hogy fáradt vagyok-e, azt már nem is érzem. Mára templomtakarító és templomvirágos soros vagyok, jót fog tenni, az üres, csendes templomban lenni egy kicsit. Már folyik a készülődés a királynőünneplős hétvégére, a falunkban is lesz party, előtte két napot az angolbarátnőméknél ház és kutyavigyázó leszek, nem a kutyát hozzuk ide, inkább én megyek oda, az tényleg nyaralós érzés lesz, ahogy otthon R. barátnőm múzeumban lakik, mindig mondom neki, csuda magyaros, de pont kellemesen, na J. barátnőm meg akkor angol múzeumban lakik, viktóriánus, szintén csuda izléses, fűteni sem nagyon szoktak pl, de van gyapjúzokni és gyapjúpléd melegedni, hát miért ne mennék oda nyaralni, kétnapra, miközben egy könyvet rakok össze majd egy ötvenedikszülinapra, ez is egy csoda, hogy ismerem az embert vagy öt éve, de nagyon közel kerültünk egymáshoz, kerttervező egyébként, s mindenféle kertje, amit már fotóztam, abból rakok neki össze egy könyvet, meg az otthoni kertje, ami meg nekem az álomházam, álomkertem, de neki is, ha arrafelé dolgozok, akkor megállok egy teára, ha otthon van, ülünk a tornácon (na jó, nem tornác, csak az az angolos kis előbigyó), néha esik az eső, akkor hallgatjuk, nézzük a virágokat, megvacsorázunk néha, néha viszek pitét, van múltunk már. A meleg pasi ismerőseim mind ilyenek, imádom őket, egytől egyig.