egerünket, most már ne add meg nekünk. Hetek óta egereket fogunk. A konyhában. Eddig ötnél járunk, s a legutóbbi nagy volt, az ember szerint, hálisten nem láttam, gondoltam, hogy na most mind megvan, ez lehetett a családfő. Egyik este az ember majdnem elfogott egyet, csak úgy szabadkézzel, váá, szaladgált körbe a konyhapulton, nem az ember, az egér, de aztán húznak be a hűtő vagy a mosógép alá. Semmi kaját nem hagyunk elől, minden el van állandóan mosogatva, elpakolva, már lassan engem idegesít a konyhában a rend és tisztaság, de minden nap megy a fertőtlenítés, a lemosás, minden. Most már két napja nem látott ő sem egeret, én meg csak akkor, amikor kergette az egyiket, úgyhogy kezdtünk megnyugodni. Ma gondoltam, hogy tartok egy gyertyás reggelt, van egy csomó könyvem, amit ilyenkor reggel olvasok, s ahogy megyek be a konyhába gyufáért, a gyertyámhoz, hát nem egy egér mászik le a konyhapulton? Hát azóta már kávét sincs kedvem bemenni csinálni, olyan brutálisan elegem van belőlük. Fogalmunk sincs, hogy hol járnak be, de olyan, mintha itt lakna egy egész sereg, ráadásul az ember a kert végében engedi mindig szabadon őket (nagyon állatbarát az egérfogónk, kettő is van egyszerre, mindkettő a konyhában, persze), az is lehet, hogy egyenest visszajönnek?