jobb képet nehezen tudnék most mutatni az új szerelmemről. Bepakolni már minek, rápakolni még minek, az ember kérdi, hogy el tudok-e képzelni a tetején egy szép nagy tálat, hát én persze, de ha ő is, annál jobb. Már majdnem minden gondolatunk az új helyen lakás. Közben nekem a nyolcórástól van gyomorfájás és vécérerohangálás, de mondom ám, hogy nem éri meg, úgyhogy nagyon relax. Az ember a jövő hétfőn kezdi az új munkát, meg lassan összeáll nekem is a kirakodás, a legfőbb gondolatom amúgy is az, hogy milyen virágcsokrot vigyek (mezei lesz, kilencvenkilenc százalék)