Amikor (majdnem egy éve) először jártunk ezen a vidéken, nagyon elleneztem, hogy ideköltözzünk. A környékről semmit nem tudtam, de eldöntöttem, hogy ez nem szép, ez nem dimbesdombos (mint a Cotswolds), nem kell és kész. Aztán az első nagy szemfelnyitós akkor volt, amikor átmentünk ezen az erdőn itt. Tudtam, hogy az erdő mindenhol ugyanolyan, a fák közelsége mindenhol megnyugtató. És azóta is, ebbe az erdőbe nagyon gyakran kimegyek az első naptól kezdve. Tényleg szép környéken lakunk, és még dimbesdombos is! Annyira viszont nem került közel hozzám, hogy sajnáljam itt hagyni, de lehet, hogy csak az, hogy tudom, nem is leszünk túl messze. És az ottani környék hjajj, hogy az milyen dimbesdombos és birkás és kedves. (és nem olyan sznob, mint ez itt). Most megint hova akartam kilyukadni, meg ne kérdezzetek. Egy biztos, ma délután megint kimentem az erdőbe, egy másodperc alatt kikapcsoltam, és csak ültem sokáig a nyakig érő páfrányok meg gyűszűvirágok rengetegében. Köszi az erdőnek. Nem csak ezt. Sok sok minden mást..
