nincs rumli, sőt, azt hiszem, elég rendes gyakorlatra tettem szert a költözésre (két éven belül ez a negyedik), így aztán, mint a karikacsapás. Ami lekerül a polcról vagy kikerül a szekrényből, egyenest meg a dobozos helyére. Az előbb két cserepet is kiürítettem, az egyik egy igen kései virágzású (az éghajlatnak köszönhető, biztos) nefelejcs volt. Csak pár pihenő tavasz hagyma volt alatta, talán nem bánják a bolygatást. Éppen hóvirághagymákat meg tulipánokat nézegetek, aztán majd jól kiderül, hogy tele a leendő kert ilyesmivel. Panka barátnőmtől kaptam tavaly egy magyar rét virágmagcsomagot, amit nagyobb kert híján egy nagyobb cserépbe ültettem. Egyérelműen pipaccsal volt tele (lásd balra), de szarkaláb is nagyon sok, folyamatosan tele bimbóval az egész cserép, na például őt majd úgy költöztetjük, hogy mellettem ül a kocsiban. Úgyhogy ez alakul, én pakolok, az ember főz, továbbra is ez a felállás nálunk. A felszínen nagy béke honol, ott mindig, lentebb meg most nem megyünk, nincs rá idő és amúgy is nyár van, (tizenhatofokos) napsütés, de én valami nagyonnagy változást érzek, nagyon nagyot, de még nem tudom, hogy mit is. De már úton van.