Két piros árnyék
lép fel a kőre
mormog az erdő
fénylik a bőre
Kerge zug-ösvény
hegy fele ível
s áll az ecetfa
kard-levelével
Alkonyi égen
vérszinü vágat
nem tudod? egyszer
vége a nyárnak
Áll az ecetfa
felveti öklét
megszorul itt egy
csöppnyi öröklét
Barnul az ősz is
hűlik az éjjel
s áll az ecetfa
két levelével
két csuda-kard még
vívja a múltat –
s hogyha lehullnak
összeborulnak.
Gergely Ágnes, Tihanyi erdő
