Csak nézem, nézem a túlsó partot,
az erdős domhátak köd-ívét,
a sziklák szürke álmodását,
utaknak álmos kanyargását,
nézem, nézem a Duna vizét.
...
Ami elválaszt és össze is köt
azzal a csodás túlsó parttal:
a vágy, messze szitáló köddel, múlttal...
Fekete István, Túlsó part
