Hogy didereg a hó, s a hóban
az elalélt fehér,
Mintha hullana a valótlan:
sárgaráncú gyerektenyér,
rézpénz a szemre, szeptemberlevél.
Hogy didereg a tó, s atóban
a fehér ráncai.
Mint a kihülő fény elaluvóban:
nem akar látszani
másnak, mint ami.
Hogy didereg a jó, s a jóban
az, ami emberi.
Mint egy eltévedt űrhajó,
ahogy a Föld, e Trójai Faló
foglyaival: velünk
a végtelent szeli.
Bella István, Hogy didereg a hó
