November, november,
megérik a ködkender,
a dér is learatva,
pereg a zúzmara magva.
Csupasz karok a gallyak,
rászáradnak a varjak.
Vacogó fekete rongyok
lobognak, mint a gondok.
Minden fa lélekvesztő,
munkátlan madárijesztő.
A nap is, fejükbe húzva,
eldobott, ócska kucsma.
Hallgat, elhallgat minden.
Hallgat a csönd is a szívben.
Elijed, inal fiastul,
lélek és fény és vadnyúl.
Bella István, November
