kezdődött el az új Weöres könyvvel. Ajándék. Gyönyörű. Az ember szólt is már (mielőtt még nem tudtuk, hogy a kutya nem szétszedős), hogy tegyem el olyan helyre, hogy a kutya ne érje el. Londonból hazafelé egész úton azt bújtam, azóta sem tudok leakadni róla. Olyanokat ír(t) az az ember, hogy a szívem sajog bele. Egyszer csak meg, váratlanul, kedves emberek léptek az életembe, el sem hiszem. Aztán meg, tele vagyok tervekkel, nem ám a jövő évre előre, még az ideire, csak bírjon minden beleférni. Jó, jó, jó ez. Ünneplőshónap jön, felvettem az ünneplős lelkemet.
