ez a kutya. Ez most már egészen biztos. A sütés napján elcsent egy nyers formát, később meg egy kisültet. Na, abban a percben beindult. Pörgött ezerrel, a konyhaasztalt lentről körbeszimatolta, nem nyugodott el, futkosott le-föl, a konyhaajtót végül becsuktam, akkor meg ott állt előtte, nem mozdult, ugrásra készen. Eszeveszettül beindult. Este már attól tartottam, hogy álmunkban szétszed minket a mézesért. Még soha egy kajáért nem csinált ilyet, igaz, nem is csent el soha semmit, nem szokása és nem is adunk neki mi sem mást, csak a kajáját. Bepakoltam a mézeseket a kredencbe, na azóta azt szimatolja kívülről. Megszakadunk rajta, annyira odavan, tök aranyos, ahogy mézesre vadászik.
