Szobádban homályló est borong
hunyt szemmel merengve ülsz
könyved térdedre ejtve
Kintről a kandi hold
ezüst fénnyel simítja homlokod
Oly messze az ég és mégis közel
a fehér csöndben Isten
észrevétlen átölel…
L. Orosz Nóra, Téli este
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
