arc, de éppen nem. Állatorvossal indítottuk az év utolsó napját, és egészen a jövő évig ennek hatása alatt leszünk, de főleg Henry. Pár hete elkezdett vakarózni, először csak kicsit, de aztán egyre többször. Mára kaptunk időpontot az állatorvoshoz. Nagyon jó kis rendelője van az állatoknak itt, ezerszer különb, mint az embereké. Henry ledobott egy bemutatkozó számot a várakozás közben, mert minden várakozó kutyával meg akart ismerkedni. Az állatorvos szerint lehet, hogy nyüves, úgyhogy akkor engedelmünkkel bent tartanák, kicsit elaltatnák, vennének tőle bőrmintát. Kifelé persze sírtam egy sort, annyira rossz volt ott hagyni egyedül, hát nem vagyok normális. (Szabadidőnkben viszont be tudtam szerezni a jógámhoz megfelelő öltözéket és az esti partihoz hiányzó dolgokat. ) Szerencsére nincs semmi baja, de kap valami jó kis antibiotikumos fürdőt, aztán megnézik a jövő héten megint. Az altatástól totálisan be van lassulva, csak fekszik, nyomott, úgyhogy nagy bulit biztosan nem fog csapni.
