óta vagyok úgy, hogy előbbre gondolom a napokat, mint ahogyan vannak. Most már érzem, hogy holnap csütörtök, de mára is azt hittem. Szabadságra vágyok. Mindenféle szabadságra. Közben ezzel a kuttyal meg olyan jól összeszoktam ám. Az elején, bevallom töredelmesen, néha irtóra kihozott a sodromból. Volt, hogy bőgve jöttem vele haza kutyasétáltatásból, bezony. De persze az olyan időszak volt nekem, amúgy is. Szegényt aztán meg sajnáltam, mert mit értett ő abból, tulajdonképpen nem csinált semmi rosszat. Nagyon összeszoktunk. Még mindig követ mindenhova, de már nem zavar, inkább hízelgőnek találom. Ha dolgozok, akkor mellettem alszik. Néha önállósodik, akkor lent ül a nappaliban, mert rájött, hogy tök jó móka a postást ugatni. Ha meg este van, mondom neki, hogy in your bed, aztán akkor húz is be az ágyába és csönd van reggelig. Irtó mókás kutya, annyira raffinált, okos feje van, meg köll ám néha zabálni.
