a fejemben a nyár, újra ötórai kelés. Vagy csak az utazási izgalom. Vagy csak mindenféle más izgalom. Fél centire vagyok attól, hogy mindent felborítsak, minden elképzelhetőt, ami most van. Pár hete neki is álltam, de győzött a lelkiismeretfurdalás, mint annyi sokszor az elmúlt három évben. Fél centire a komfortzóna szélétől, tudom, hogy a túloldalon egészen más és sokkal jobb, mégis itt vagyok még ragadva, ezen a nem annyira jó, de elmegy oldalon. Ezek mennek most itt, errefelé. Meg az ötórai kelés, meg az ötórai tea is, mondjuk.