otthonról itthonra vagy mi, egyelőre még sehol nem vagyok, csak a fáradtságban úszkálok. A kert dzsungelosodik meg gazodosik, köllene az eső. Ma meg ebédidőmben megyek ki teregetni, hát nem előbukkan egy férfi a kert végéből? Nem ijedtem meg különösebben, mert láttam, hogy valami kertes ember, de mondtam neki, hogy eltévesztette a házszámot, szerintem, de azt mondja a szomszédban írtja a fűben növő gazt, tesz egy szívességet, átugrik hozzánk is. Hát hogy micsoda rendes emberek vannak! A távollétemben a gyűszűvirágok virágzásnak indultak. Az angol kert virága. Magról a hétvégén megint ültetek, jövőre még több legyen. A kutya meg tiszta rekedt, szerintem a hetet végig ugatta, nagy a szája, meg már nagyon otthon érzi ott magát. Tegnap rendbe tették a bundáját, kicsit levágták, meg megfürdették valami pacsuliban, alig lehet mellett meglenni, olyan illatos. De persze egész nap csak bohóckodnék vele, olyan kis majom. Na majd most rendesen teszek fel képeket, hónapokkal vagyok elmaradva. Rétes. Házi. Nyújtott. Mama, persze. Lovak, lovakat, egészen közelről, és nem féltem, csak egyszer szaladtam a szalmabála mögé, amikor beindultak és rohantak. Majd mindent, idővel.
Na, együnk illen tekercsűtt fagyit akkor.
Eper, kiwi, csoki meg vanília van, milyet kérsz?
A kiwi az ződ?
Aha.
Aha.
Ja, ha ződ, akkor nem köll! Akkor csoki meg vanillia.
Oké.
Várgy, ollan pirossat kérgyé!
Az eper.
Ja, epresset ne. Aszittem az málna. Akkor csoki meg vanillia.
Ja, epresset ne. Aszittem az málna. Akkor csoki meg vanillia.
:)
