megjött az eső. Bár egyébként is egész napra gép előtt görnyedést képeken dolgozást terveztem, azért hajnalok hajnalán kiültettem a már ezeréve magról ültetett cosmost, a ház elé, ahol elég szegényes a föld, de napszeretőknek kiváló. Meg kellett a hely újabb gyűszűvirágok ültetéséhez, hogy jövőre ne ötven, hanem százötven legyen, nem vagyok telhetetlen. Ha már számok, akkor mondom, hogy jövő héten minden nap lesz Weöres Sándor, mert szombaton szülinapi buli, méghozzá a századik! Ennek alkalmából pont otthon ért a könyvhét, vesztemre, megint túlsúllyal kellett visszajönnöm, meg két Weöressel, meg ezermillió novellával (mióta szerelmes vagyok a Darvasiba, ah). Találkoztam egy régi ismerőssel a könyvesboltban, azt kérdi: miért olvasol magyarul? Azt hittem rosszul hallok. De nem velem volt a gond. Szóval lesz minden nap Weöres, így készülök a szülinapra. Még az is lehet, hogy majd sütök valamit.
