reggeli indulás, még ötöst mutatott az óra, még elkelt egy lájtos kardigán. Finom illatok, csupa harmat, a nap egyre melegebben tűz, tegyük meg a temető-búza-gesztenyeárnyas-repce-kiserő-kispatak-védett mezők-vasútalagút-temetőmező kört, ha lépünk, akkor kevesebb, mint egy óra, jóval, elvégre reggeli mozgás, nem városnézés. Először a repcében tűnt el, utána húsz nyulat kergetett, majd bevágott a szomszédos farmra, amiről később tudtam meg, hogy gőzmozdonyokat és cigánykaraván féleségeket tartanak ott, pont olyan hely, ahol otthon három farkaskutya támadna rád, ez a dög meg sehol, már a rívás határán is voltam, a düh meg a félelem, hogy elvesztettem. Aztán egyszer csak elődugja a fejét és rámnéz egy olyan úgyse tudsz elkapni nézéssel, futni utána nem szabad, mert akkor még jobban elhúz. Becserkésztem ám valahogy, már akkor majdnem két órája jöttünk el, úgyhogy a lakótársam kutya másik gazdája már hívott, hogy hol a frncba tekergünk, hát ja ott, pont ott, de aztán csak hazatekeregtünk még az út fele hátra volt, imádat ez a kis dög. Most meg szuszog a kis ágyikójában, tele hassal, álmodik a nyulakról meg a szabadságról, de arról álmodhat.
