Ahol sátor volt, most a varjak ülnek,
ahol hó volt, ott tó van megint.
Nyújtom neked, és nem tudod átfogni,
a tekintet a semmibe tekint.
Elmozdult fény és ámítások
keringenek csak múló táj felett,
a köpenyed keringő szárnyként csapkod,
üres tájban üres az üzenet.
Nem is látom és megfordult köröttem
lehet hogy most őserdőben vagyok,
a forgószínpad történését éjjel
folyton forgatják néma angyalok.
Tass Marianne
Tass Marianne
