túrát csináltunk tegnap, hogy a Henry úgy indította a hétfőjét, hogy köszöni, ő alszik tovább. Azért el tudtam vinni egy kisebb körre sétálni, bár nekem is eléggé nehezemre esett, mindent átjáró izomlázzal. Viszont a séta igenszép volt, piknikeltünk is, meg égtünk is, mert tűzött a nap rendesen, bár jó sok erdő volt. Igazi erdők, nem soproni erdő méret, de igaziak, mélyek, sötétek, csöndesek. Mindig megállapítom, hogy milyen szép az angol vidék, meg ugye főleg a klímájával vagyok nagy barátságban, már három éve, hogy, el is felejtettem írni, augusztus hatodikán volt három éve, hihetetlen. Annak meg szintén már egy éve, hogy ebben a házban lakunk és jövő tavaszra tervezzük az új költözést, mert ezt a házat el fogják adni a tulajdonosok, meg aztán kicsit zajos az utcafront az ember szerint, meg jó lenne, ha egy olcsóbbat ki tudnánk fogni és inkább egy otthoni házba menne a maradék, ezt nem bánnám, ez a terv, egyelőre. (Addig meg, dógozzáááá, jajjde nehezemre esik ez a hétfői munkakötelezettség)
