mondjak a Károly herceg kertjéről? Teljes izgatott voltam ám. Azonnal megállított egy rendőr, ő csak a jegyemet kérte el, mehettem parkolni, de a parkoló előtt is megállítottak, ott is jegyet és fényképes valamit kértek. A kocsiban kellett hagyni fényképezőt, telefont. Most először volt, hogy az ülésen hagytam mindent és eszembe sem jutott félteni semmit. A vigyázó szemek. Le a kalappal a Karcsi előtt, hogy mindenféle jöttmentet beenged a kertjébe. Éppen a bbc is forgatott valamit a kertben, de jól megfértünk egymás mellett.
Soksok kertben jártam már és nagyon sok nagyon mély nyomot hagyott bennem. Ez nem volt olyan. Tetszett a tudat, hogy kinek a kertje és rettentő nagyra értékelem a Karcsi kertészvénáját, vidékszeretetét. De maga a kert, negyven privát kertész ide vagy oda, nem fogott meg túlságosan. Persze eleve máshogy gondolok vissza olyan kertekre vissza, ahol egyedül bóklászhattam, mint egy olyanra, ahol fél lépésre sem szabad elhagyni a csoportot. Valaki éppen almát szedett, de oly figyelemmel pakolta a gyümölcsöt a kosárba, hogy élmény volt bámulni. Voltak, akik ciklámen gumókat ültettek. A vezetőnk nagyon jófej volt, humoros, mint maga Károly herceg egyébként, szóval élmény volt maga a 12 kert bejárása. Ami nagyon tetszett, az a sok ajándék, amit Karesz kap mindenfelől a világból és ahogyan megtalálja a helyüket a kertben. Össze tudja passzítani őket elég rendesen. Stingtől és feleségétől egyszer kétezer kockásliliom gumót kapott, ami a wildflower meadow-t ékesíti tavasszal. Bár azt mondtam, hogy többet nem mennék el, de lehet, hogy egy rétes tavaszt bevállalnék még.
