bemutatom Pistát, az új szerelmemet, és az ő malacát is. Újra itthon, nagyon jó. A kutyát csak tegnap reggel szedtem össze, de jajj már aludni sem bírtam, annyira vártam, hogy mehessek érte. Jól megnyírták, most nem olyan kócos. Meg egy kicsit rekedt, gondolom álló nap ugatott. Micsoda szerelem ez, sose gondoltam volna. Alig várom a munka végét, hogy mehessek ki vele mezőkre. Mókássága a régi. Most megint lakberendez, az ágyában rendezgeti a párnáját, összegyűri, hajtogatja, a feje alá igazítja, majd egyszer levideózom, mert állati vicces művelet. Itt még minden elég zöld, sőt, alig van sárga a fákon, csak a sok esőből gondolom, hogy ősz van. Ma ettem borsót a kertből, paradicsomot az üvegházból. Meleg van, fűteni még mindig nem kell. (kivéve a gázszerelő szerint, aki itt járt nálunk, míg nem voltunk, megcsinálta a fűtést és fel is kapcsolta, úgyhogy egy hétig ment az üres háznak, juhé). Na majd akkor bemutatom Pistát és az új mézeskalács formákat is, meg a szíves fakanalat és az angyalokat. Kicsit sem decemberi a hangulatom.
