adok minden nap annak, ezt el is felejtettem a hálaadáskor mondjuk, hogy kijöttem a nagyon sokáig tartó brutális hangulatingadozásból. Nagyon sokáig küzdöttem, főleg vele, de nagyon ritkán ellene. Nem vertem nagydobra, hogy öngyilkos gondolataim voltak tömegével, semmihez nem volt kedvem, csak néztem ki a fejemből, sokat sírtam. Teljesen vártatlanul tört be a mélység, de pont olyan váratlanul múlt is el és akkor máris szuperjól voltam. Aztán újra nem. Ez nem heti ingadozás, hanem napi ingadozás volt. A pajzsmirigy kivételétől számított három év múlvára teszem a javulást, de ki tudja, hogy van-e köze ahhoz vagy nincs. Na hát ilyen is volt, de már hál'isten.
