egyre magasabbra tornássza fel magát, már ha egyáltalán eszébe jut, hogy felkeljen. A víz (és vele a sár) még mindig elég nagy úr, úgyhogy a reggeli séta mindig fürdéssel végződik, fekete kutyából fehéret kell mosni. Ma a kabátom egyenest a mosógépben landolt, miután egy batár nagy kutya rámugrott, egyem a pofáját, kellett volna neki a Henry labdája. A kert továbbra is minden nap hoz valami újat, az egyik oldalon ezerrel bújnak a nárciszok, árnyékban még csak a hóvirág meg a hunyor, meg a kankalin. Látok tulipánokat is nyomulni. De nem kapok majd szívbajt, ha leesik egy jó kis hó. A költözés most már biztos. Nyárig maradhatunk. A tavaszt megvárnám, szép akkor a sok tulipán, aztán utána már menjünk is. Itt Angliában nem szeretnénk letelepedni, majd csak otthon. Viszont itt még maradnánk, egy kicsit.