voltunk háznézőben. A falutól (ahol még egy bolt sincs) kerek egy mérföldre van a cottage, szerintük régen a lovász lakott ott, na oda, átmentünk földeken meg erdő mellett, domb és völgy, meseszép. Fácánvadászok voltak az egyik földön. Azán jött egy szakadó eső, aztán napsütés és szivárvány. Végtelen csönd. Egy szomszéd azért van, az már valami. Nekem tetszene, de tényleg elzártság, főleg, hogy eleve én itthon dolgozom. A múltkor egy műemlék (listed II) házat néztünk. Az minden volt, amit szeretnénk. Szobák száma, kertre néző konyha, napos, jónagy kertre!, falu közepén. Szemben a pub, jobbra kettővel a posta, meg a falusi bolt. Meg a kovácsműhely. Csak hát például olajjal kell fűteni és a tűzhely is olajos. Bár azt mondják, ott az egész faluban így van. Jó kis házak vannak itt, meg ölég érdekesek.
Örülök, hogy elmúlt a január. Az árvizek nem nagyon múlnak, a Temzén idén nem voltam lent, bár nem sokáig kellene gyalogoni, hogy elérjem. Gumicsizmán kívül még nem volt más a lábamon kutyasétáltatáshoz. Bimbósak a nárciszok. Sárga cipőt vettem, tavasznyárra, helló február.
