most már biztos, hogy költözünk. Oda, ahova a múlt héten még nem akartam (ugyanis a hormonok), de most már akarok. Így szokott ez lenni. B. cottage, nincs házszám, de mondjuk húszházas faluban talán nincs is ilyesmire szükség. Nem úgy kell elképzelni, mint egy kis nádtetős angol házikó, ah. Valamikor az ezernyolcszázas évek végén épült, normális tégla, normális ablakokkal. A hálóból rálátni a templomra, a munkahely-irodámból pedig rálátni a szembeszomszéd farmjára, tikokra, tehenekre. A vendégszobából is a kertre van csuda kilátás - itt lehet jelentkezni, aki szeretne jönni! A konyhából a kertre látni és a konyha melletti üvegház/télikert/verandáról meg ki lehet menni egyenest a kertbe, ami nem ekkora, mint itt, de szép öreg kert és most éppen tele van hóvirággal és hunyorral. A kert vége pedig már a határ, szántóval és sok bóklászó úttal. Most valami baromi új jön, nem csak a házzal, hanem bennem is, rengeteg új elhatározás van.
