Ismered, mint járt utat,
mögötted döndülő kaput,
hordod magadban, felásatlan
kertet, gazdátlan árnyékok
helyét,
beszélgetsz vele, viharvert
napóra, törött szobor
szökőkút peremén,
elrejt, ha kell, sövénybe
vágott nyílás, ahol soha
nem látott figurák
jönnek feléd
a ferdén szűrt
sugárban.
László Noémi
