éjszakán túl, elmondhatom, hogy jó itt lakni. Igyekszem tényleg mindenről mesélni, képeket is, mert ez olyan nagyon Angliás. A falu maga pici, nincs több, mint húsz ház. A mi házunk 1850-70 között épült, természetesen nincs szigetelve és természetesen szimpla üveges ablakai vannak, azért sokkal melegebb, mint a korábbi ház volt. A lenti képen az egyik szomszéd háza, hát. Kilátás a hálóból. Annyiszor elképzeltem, hogy ki élhetnek ott, miféle emberek, barátságosak-e, meg fogunk-e ismerkedni .. ezeken elmélkedtem, amikor ma délelőtt kopognak. És pont a házból jött át egy hiperszuper kedves, barátságos nő (olyan hatvan fölötti lehet), bemutatkozott, átadta a telefonszámukat, az ő és a férje nevét, üdvözöl minket ebben a barátságos és családias (és kutyaszerető) faluban, majd meg fogjuk látni, és azt is tudja előre, hogy nagyon jól fogjuk itt érezni magunkat. És ezt végig úgy mondta, hogy tudtam, hogy nem az a fajta angol, aki kedves a szavaival, de a gondolataival nem éppen. A hétvégén majd mi is átkopogunk, ha Sanyi is itthon lesz, még lehet, hogy valami sütit is sütök. Na így kezdődik az ittlakás, legyen már hétvége.
