Egy tényleg kicsi sétára indultunk vasárnap, miután reggel már kiástam a belemet, vagy inkább mondhatnám, hogy kettőre már hulla fáradt voltam, ráadásul nagyon tűzött a nap is. Véletlenül két és fél órát jártuk a határt, átértünk egy szomszédos faluba..
ennek a háznak a kertjén megy át a gyalogút, hatalmas gyümölcsfák alatt..
ez meg a kedvenc részem volt, olyan otthoni erdős hangulata van, nagyon távol járható úttól.
nagy kedvenceim az angol temetők..
de nem a tikkasztó hőség. Bár a világ végén sétálni elég jó.
