volt először és utoljára, hogy nem volt tojás (festett vagy más), se sonka, se kalács, semmi. Nem is volt húsvéti hangulatom sem, viszont szuper kis hosszú hétvége volt ez, tengerpartoztunk, három várat megnéztünk, erdős folyóparton túráztunk. Mondtam az embernek, hogy még a végén megtetszik Skócia, bár szerintem neem, az a nap nem fog soha eljönni, de legalább nem vagyok ellenség, ha oda kell menni. A Henry is kidőlt, ma rekordot alszik. Még karácsonykor egy nagyon szép és túristákkal teli kisváros egyik cseritijében láttam két plédet. Azóta mondogatom, hogy én visszamegyek és megveszem őket, karácsony óta, mert hogy akkor miért nem, fogalmam sincs. Meg sem fordult a fejemben, hogy nincsenek már ott, biztosra mentem a fejemben. És persze, hogy volt, persze talán nem ugyanaz, de ott volt egy olyan pléd, amit én pont a vendégszobába terveztem mindig. Itthon meg a kert, négy nap alatt is rengetegett változott, árnyasabb, zöldebb és gyöngyvirágos.
